2009. január 17., szombat

majdnem 0 kalória...

Szokásos szakmai kihívás ünnepek után, beleférni az adott jelmezbe. Viszont a kulináris élvezeteknek is hódolni kell. Főleg ünnepek után! Nehogy a depresszió hirtelen köszönjön be..
Tehát, póréhagyma, répa, gomba, kínai kel azaz 0 kalória!!! Egy nagy lábos vízbe pici só, pici worchester, pici balzsamecet - najó egy kicsit több -, zöldésegek pucolva, puhára főzve. Vajjal ettük és citrommal, megszórva petrezselyemmel.
Előadás után hazatérve, arra gondoltam, milyen jó lesz ennek a leve, mint erőleves. Hát nem tévedtem! A meglévő léhez (a zöldségek nélkül) erőspaprikát és citromot tettem, és forrón, csészéből, mint egy erőlevest fogyasztottuk.
Másnap a helyzet fokozódott.. Ugyanis maradt egy kis leves, és egy kis zöldség. A zöldséget apró kockára vágtam, a levet felengedtem egy kis vízzel (kb. 2 dl), felforraltam, tettem hozzá 10 dkg üvegtésztát. Mikor megfőtt - kb. 5 perc - hozzátettem 2 dl kókusztejet, lime lét, sót, citromfüvet és zöld koriandert. És a kezem ügyébe kerülő ananászt sem átallottam belehajítani (10 kocka, friss). Hívjuk kókusztejes tésztának, zöldséggel. Na mit mondjak. A jelmezek még várhatnak a lötyögéssel, de azért följött!

2009. január 16., péntek

start...

Egyetlen ÉdesMostohám!

Hódolva elképesztő gasztronómiai érzéked, főzés terén megfigyelhető fantáziád előtt, ezt a születésnapi ajándékod kapod tőlem! Régóta motoszkál a gondolat bennem, hogy nem hallgathatjuk tovább el szakács tudományodat, s hogy megosztva a külvilággal, talán mások is örülnek majd receptjeidnek.
Remélem örömöd leled benne, hajrá hajrá!!
Sandra